A természeti vagy vernakuláris tájként kezelt területek az emberi tevékenységek térhódításával egyre látványosabb átalakuláson mennek keresztül, és ez a változás mára visszafordíthatatlanná is vált. A kortárs szakirodalomban megjelelő urbanizált táj fogalma azon új minőségi dimenziókra irányítja a figyelmet, melyek megpróbálják a képlékennyé váló territóriumok, az elmosódó határok és az összekeveredő területi identitások változásait értelmezni. Az átalakuló, folyamatosan változó látvány, az emberiség egyre erősebb tájalakító szerepe táj és építészet kapcsolatának új megközelítéseit igényli.