Építészettörténet 2 - BMEEPETA201


  • ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNET 2 - BMEEPETA201

    Előadó: Mezős Tamás

    Tárgyfelelős: Mezős Tamás

    Tantárgy kimérete, előadás, gyakorlat: 3 kredit

    A tárgy feladata az európai építészet kialakulása körülményeinek a bemutatása, a 4 nagy kultúra, a mezopotámiai és az egyiptomi birodalmak, valamint a hellén és a római civilizáció építészeti alkotásainak fejlődéstörténetén keresztül. Az egyes területek tárgyalásmódjának fölépítése azonos logikai rendben következik. Az építészet fejlődéstörténetének tárgyalása előtt a történelem kiemelkedő eseményeinek és a korszak képzőművészetének vázlatos bemutatása következik. Az alkalmazott építőanyagok és szerkezetek tárgyalása után az egyes épülettípusok funkcionális csoportokba rendezett kronologikus bemutatásán keresztül az épülettípussal szemben támasztott funkcionális igények és az ezekre adott építészeti válaszok tárgyalásán keresztül ismertetjük meg a korszak építészeti gondolkodását. A tematikus tárgyalás következetes végrehajtását nehezíti az, hogy sok esetben hiányosak azok az ismeretek, amelyekkel rendelkezünk. Így Mezopotámiában és részben Egyiptomban is nehézséget jelent a nagyobb települések, a városok szisztematikus tárgyalása, mert részben a régészeti ismeretek korlátozottak, másrészt az alkalmazott építőanyagok időtállósága nem tette lehetővé a város településszerkezeti összefüggéseinek a kutathatóságát. Mindezek ellenére a folyamközi kultúrák területén lehetőség van a különböző népcsoportok szakrális, lakóház és palotaépítészetének tárgyalására, melyeken keresztül igazolható, hogy az építészettörténetben a térstruktúrák kialakulása már a Kr. előtti 3. évezredben is igazolható – szemben a történetírás és az építészetelmélet eddigi feltevésével, amely a térszerkezetek létrejöttét a római építészethez köti. Egyiptom építészetének hangsúlya a monumentális kőépítészet kialakulására helyeződik, melyben a sír- és a szakrális építészet foglal el kiemelkedő helyet. Lehetséges részletezettséggel tárgyaljuk a lakóház és a palotaépítészet egyedi alkotásait is. A hellén és a római civilizáció alapvetően urbánus jellegéből következik, hogy az építészetében a hangsúly a település, a városi lakóház és Rómában a városban álló szakrális építészet fejlődésének a bemutatására kell koncentrálni. Különösen érdekes térfejlődési folyamat figyelhető meg a hellenisztikus görög, a nyugati görög, az etruszk és az urbánus római templomépítészet elemzésekor. A templomok elhelyezkedéséből (a természetben vagy városokban megépített szentélyek) adódó konstrukciós különbségek elemzése is a téralakítás korai tudatos megoldásaira irányítja rá a figyelmet. Lehetőség van a középület építészet különböző típusainak tárgyalására is. A hellén építészet közösségi épületei, a buleuterionok, az ekklesiaszterionok térformálása a színházakkal összevetve, vagy akár a római természetes alépítményű színház és a városi színház építészeti elemzése. Érdekes összehasonlítást kínál az azonos épülettípusok – mint pl. a színház – eltérő téralakításának a tárgyalása a hellén és a római építészetben. A római építészet csúcsteljesítményét vitán felül a nagy császári közfürdők jelentik. A kötött fürdőút által determinált térszerkezet és az ettől független szabadidős programokat nyújtó területek szerkezeti összekapcsolása meghatározó tapasztalatot kínál az építészi gondolkodás megértése szempontjából.

    @@PLUGINFILE@@/%C3%B3kor_tematika.docx

    Az athéni Parthenon ÉNY-i sarka