Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Építészmérnöki Kar

Előadók: Daragó László, Halmos Balázs, Kiss Zsuzsanna, Krähling János, Marótzy Katalin, Rabb Péter, Vukoszávlyev Zorán

Tárgyfelelős: Marótzy Katalin

A tantárgy kimérete: előadás / 2 kredit

Követelmény: félévközi jegy

A tárgy célja a Kárpát-medence korai, majd a népvándorlás korát követően magyar építészettörténetének a megismertetése. A honfoglalást követően döntően az uralkodói szándékhoz köthetőek az építkezések, ezért a IX. századtól a XV. sz. végéig terjedő időszakot királyok uralkodásának idejéhez kötve tárgyaljuk. Az első korszak Géza fejedelem uralkodásának kezdetétől az Árpád-ház idő-szakát követően az Anjuok, Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodásának a végéig, tehát 1382-ig tart, amely magában foglalja a hazai romanika teljes időszakát és az első gótikus próbálkozások megjelenését is. A második korszak Zsigmond és Mátyás uralkodását, illetve a Jagellók rövid uralmát követően a mohácsi csatavesztéssel zárul. Az időszakra esik a magyarországi gótikus építészet virágkora és a Mátyáshoz köthető királyi, valamint a klérus néhány tagjához (Vitéz János, Bakócz Tamás, Lázói János, stb.) köthető humanista reneszánsz építészet megjelenése a Kárpát-medencében. A Mohács utáni időszak kettéválik az építészettörténetben. Egyrészt a királyi Magyarország és Erdély építészetének reneszánsz törekvéseivel ismerkedünk meg, illetve a hódoltsági területen Buda elfoglalását követően a karlócai békekötésig terjedő bő 150 esztendő fontosabb oszmán emlékeit ismerhetjük meg. A nagyszombati egyetemi (jezsuita) templom építése (1635) vagy korábban, Rudolf trónra lépésével (1576) megindult ellenreformáció új stílus megjelenését, a barokk kezdetét jelenti a három részre szakadt országnak a Habsburgok fennhatósága alá tartozó területein.

A felvilágosult abszolutizmus, II. József uralkodása, majd a reformkor Magyarországon is megnyitja az utat az új stílus, a klasszicizmus, illetve csaknem párhuzamosan a romantika térhódításának. A ’48-as forradalmat követő elnyomás időszaka (Bach-korszak) után a Deák Ferenc és Andrássy Gyula nevével fémjelzett kiegyezést (1867) követően páratlan fejlődés építészeti konzekvenciáit, melyek a historizmus, és a századfordulós építészet körébe esnek, tárgyaljuk a trianoni békekötésig, 1920-ig.

A konzervatív építészettel párhuzamosan izgalmas kísérletek színhely Magyarország. A nemzeti útkeresés egy keleti orientációt jelentő kísérlet, melyet Lechner Ödön építészete fémjelez, illetve a szociálisan elkötelezett, a hazai vernakuláris építészet fontosságát hangsúlyozó, Kós Károly által vezetett irányzat mellett folytatódik a neobarokk irányzat, legfontosabb képviselőjének tartott Wälder Gyula művein keresztül ismerhető meg. Végül a korai modern magyarországi megjelenése és a Bauhausban tanultak működése teszi izgalmassá a két háború közötti időszakot.

A II. világháborút követően folytatódik elsősorban a CIAM magyar csoportjához kötődő progresszív építészet térnyerése, alapvetően Budapesthez kötődően, illetve a háború alatt Skandináviában tanult fiatalok hazatérésük után a modern skandináv törekvések integrálásával új színt hoztak a hazai építészetbe. A föloszlatott CIAM szellemiségét őrzők, a "dániások" és a szocialista realizmus fon-tosságát hangsúlyozók közötti nagy építész vita 1951-ben a modern építészetért kiállók látszólagos vereségével zárul. Rejtetten, részben az új iparvárosok terveinek elkészítésénél, illetve az ipari épí-tészetben él tovább a modern építészet szellemisége. Az International Style-ként jelölt háború utáni korszak hatása még nem tapintható ki pregnánsan a hazai törekvéseket figyelve. Viszont a konszolidáció (1963 után), az olvadás (a '70-es évek) majd a pangás évtizedében egyre aktívabban jelentek meg a hazai építészetben a világ építészetének új irányzatai.